Vietnami Valami

Az ország közel egyidős Magyarországgal. Ku. 938-ban szakadtak el az akkori kínai birodalomtól. (a kínaiak mai napig úgy tekintenek Vietnámra mint egy lázadó tartományra…) Természetesen a kínaiak rendszeresen megpróbálták visszafoglalni, úgy átlag 100 évente legalább egyszer (legutóbb 1979-ben támadtak, a kínai néphadsereg hivatalos közleménye szerint azért vonultak vissza mert győztek!), de valahogy véglegesen sose jött nekik össze a dolog. A mongolok háromszor próbálkoztak, mindhárom alkalommal úgy döntöttek, hogy nem is olyan fontos Vietnám birtoklása. Ez a nyerő széria egészen 1859-ig kitartott, ekkor érkeztek meg a franciak.

A franciáknak se volt egyszerű dolguk, 28 évig tartott elfoglalni Vietnámot. 1887-ben lett Vietnám teljes egészében Francia Indokina része. A vietnámiak persze folyamatosan lázadtak a Franciák ellen, de ezeket a lázadásokat rendszeresen leverték. Egészen így ment ez 1940-ig amikor a franciákat kicsit megzúzták a németek. A Francia kolóniákra pedig beköltöztek a Japánok 1941-ben. A Japánok nem igazán akartak itt kolonizálni, ők csak egy hatalmas farmnak tekintették Vietnámot. A Japán mezőgazdasági “reform” leginkább észak Vietnámot érintette kellemetlenül. Arra kényszerítettek a vietnámi farmereket, hogy rizs helyet jutát termesszenek. (textilgyártáshoz használták fel) Ennek következtében legalább 1 millióan haltak éhen. (vietnámi források szerint 2 millióan) Itt kezdtek a vietnámiak dühösek lenni a gyarmatosítókra. 1941-ben megalakult a Viet Minh a nem kicsit nacionalista és kommunista beállítottságú forradalmár Ho Chi Minh vezetésével. (A Japánok elleni harcokban többek-között az USA támogatta a Viet Minht, vicces mi?) Amikor a Japánok kaptak atomot a fejükre és bukták a világháborút, távoztak.

Ekkor a Franciák gondolták úgy, hogy hát ők pedig kérik vissza a gyarmatokat. 1945-ben kezdődött az első indokínai háború. Sok-sok gerilla harc, és egy döntő erejű végső csata után 1954-ben a Franciák tűzszünetet kötöttek, és Genfben tárgyalóasztalhoz ültek Ho Chi Minh-el. Az 1954-es genfi egyezmény feloszlatta Francia Indokínát és ketté vágta Vietnámot. Északon Ho Chi Minh vezetésével lett kommunista-nacionalista ország, délen pedig Bao Dai császár uralma alatt született Francia és Amerikai támogatású állam. (A francia gyarmatosítás nem végzett a régi császári dinasztiával, megtartottak bábnak, a háború után pedig elővettek a szekrény melyéről) Fontos megjegyezni, hogy az egyezménybe beleírták: 1956-ban mindkét Vietnámban demokratikus választásokat kell tartani, és utána az így megválasztott kormány illetve államforma alatt egyesíteni a két országot, és harmadik ország nem avatkozhat be!

Ekkor került elő egy dél vietnámi politikus Ngo Dinh Diem akit a császár kinevezett dél Vietnám miniszterelnökének. Diem 1955-ben eltávolította a császárt egy kis amerikai segítséggel, plusz kijelentette, hogy nem lesz semmilyen népszavazás. (ekkor mar 100% biztos volt, Ho Chi Minh kommunista pártja nyerne) Diem elkezdte üldözni a Dél Vietnámi kommunistákat, nacionalistákat és a buddhistákat (Diem a Franciák által behozott kereszténységet választotta). Közben az északiak gerilla harcba kezdtek a Dél Vietnámi és az amerikai csapatok ellen. Diem egyre több kivégzést, tüntetéséken tömegbe lövetést rendelt el, szóval kezdett az amerikaiaknak kínos lenni Diem támogatása. 1963-ban az amerikaiak enyhe beavatkozásával puccsot hajtanak ellene végre és kivégzik. Innentől kezdve az amerikai babok irányítják Dél Vietnámot 1973-ig. Az USA egy hosszú keserves háborúba kezd az kommunisták ellen. Ezt hívják második Indokínai háborúnak.
Az amerikaiak fél millió katonát vezényelnek Vietnámba és a harc egyre kevésbé szól dél és észak küzdelméről… ez mar sokkal inkább USA vs kommunisták. Mivel az amerikai közvélemény egyre inkább a Vietnámi háborút ellenzi, 1973-ban az USA elismeri Vietnám függetlenségét és kivonul. A megmaradt Franciákhoz illetve USA hoz hű dél vietnámi csapatok még elszórtan harcolnak, de igazából az amerikaiak nélkül nem tudják megállítani az északiakat. 1975-ben foglaljak el az Észak Vietnámiak Saigont. 1976-ban egyesítik újra az országot és átnevezik Vietnámi Szocialista Köztársaságra. Saigont pedig átnevezik Ho Chi Minh cityre. Ekkor Ho Chi Minh már halott volt, 1969 ben halt meg szívinfarktus miatt. Sose láthatta a szabadságharca győzelmét, Saigon elfoglalásakor több Észak Vietnámi tankra is egy a halála után íródott dal refrénjét festették fel: "Még mindig velünk menetelsz Ho bácsi!'".

Az első és második Indokínai háborúról lehetne még néhány száz posztot írni, az előtte levő majdnem ezer évnyi történelemről meg százszor annyit. Ha valakit érdekel részletesebben Vietnám történelme angolul eléggé részletesen lehet találni írásokat a témában. Ezt csak egy rövid felvilágosításnak szántam azoknak akik annyit tudnak, hogy volt itt valami balhé az amcsikkal.