Vietnami Valami

A csapvíz nem iható, de ettől se kell túlságosan rettegni. A lényeg: gyomorba ne kerüljön, mert utána meglehetősen sok időt fogunk a WC-n ülni.

Zuhanyzásnál, fogmosásnál nyugodtan lehet használni, csak ne nyeljük le. Főzéshez is használható, ugyanis forralás után már nincs vele semmi gond. (kb minden étteremben/kávézóban csapvizet forralnak és azt használják) Hotelekben mindig van palackozott ivóvíz. Albérleteknél gyakran benne van a bérleti díjban a palackozott víz, és a gondnok cseréli a palackot ha kifogyott. (ha nincs benne az albérlet árában akkor: 20 literes nagy palackok kb 1-2USD az újratöltés, házhoz hozzák csak hívni kell őket telefonon.) Ha esetleg hajnali 2-kor fogy ki a víz, és már nincs házhoz szállítás, akkor lehet forralni… bár nyáron kicsit kellemetlen, ha forró teával kell szomjunkat oltani.

Több emberrel is találkoztam aki ilyen rambo túlélő felszereléssel érkezett Vietnámba és fertőtlenítő tablettákat adagoltak a vízbe… Ez nem India, meg nem a dzsungel… csak a helyi baktériumok picit túl aktívak a vízben. Belehalni nem lehet a vietnami csapvíz fogyasztásába max hasmenést kapunk ha megisszuk, de mint fentebb írtam nem kell meginni.

De ha már hasmenés… általában a külföldiek 50%-a az ide érkezést követő első pár hétben gyakran kapnak hasmenést. Tökmindegy, hogy a 18 csillagos luxus étteremben vagy a legkoszosabb sarki kifőzdében esznek.
A hasmenést az okozza, hogy az európai gyomor nincs hozzászokva olyan baktériumokhoz amik a helyiekre totál ártalmatlanok. Aki hosszabb távra érkezik az hozzászokik pár hét alatt, aki csak kirándulni jön és beletartozik a gyengébb gyomorral rendelkező 50%-ba, annak több lehetősége lesz Vietnám mellékhelyiségeinek tanulmányozására, mint városnézésre.

A hivatalos valuta a vietnámi dong. (VND)

ha árakat írok ezen a blogon azt nagyrészt USD-be vagy forintba fogom írni. (1USD kb= 21,000 VND)

A francia gyarmatosítás előtt Vietnámban réz pénzt használtak fizető eszközként, ezt hívták dongnak (dong vietnámiul rezet jelent) A francia gyarmati időszakban a
francia-indokínai piaszter volt a hivatalos pénz. Miután a francia uralmat leépítették, volt itt sokféle pénz... Az első dongot Észak Vietnám használta, ezzel párhuzamosan Dél Vietnám csinált saját valutát. Az északi győzelem után lett egy felszabadítási dong amit később a hivatalos ország újra egyesítésénél váltott fel a ma is használatban lévő dong.

A 90-es évek elején volt egy “enyhe”infláció, jelenleg a legkisebb bankjegy az 500 dong (5ft) ami már alig használható mivel semmi értéke. (kb mint a magyar 1ft-os, azt is kivonták a forgalomból) A legnagyobb címlet az 500,000 dong (5000ft).


Mindegyik bankjegyen Ho Chi Minh arcképe van, csak színben különböznek, és az egyik legjobb, hogy a bankjegyek műanyagból vannak! Ha véletlenül a nadrág zsebben marad a pénztárca és kimossuk a ruhával együtt nem lesz semmi baja a pénznek! :))

A dongot magyar pénzre átszámolni amúgy meglehetősen egyszerű, csak két nullát kell lecsapni és megkapjuk a kb 95%-ban pontos összeget forintban. (jelen pillanatban 1 HUF =  96 VND, de általában 100 dong környékén van)

Ha pénzt váltunk, tartsuk észben, hogy Vietnámban illegális a külföldi valuták “árusítása”, azaz dollárt vagy eurót bármelyik bankban beváltanak tisztán legálisan dongra, de a dongot nem váltják vissza semmilyen valutára hivatalosan.

Persze nem kell aggódni, van feketepiac ahol simán megoldható mindenféle valutakereskedelem. Valutát az ékszerboltokban lehet venni a pult alól kb bárhol. Van ahol a falon meg az árfolyamok is kint vannak digitális kijelzőn, szóval remélem erezhető mennyire figyelnek oda erre a tevékenységre a helyi hatóságok.

Az a hely ahol külföldi utak előtt dollárt szoktam venni közvetlenül egy rendőrőrs szomszédságában levő ékszerbolt. A dollárt és az eurót eléggé sok helyen elfogadjak, de figyeljünk oda hogy milyen árfolyamon váltják, gyakran durván léhúzósak, főleg a turistákra szakosodott helyeken.

A lehúzás amúgy komoly részét képezi a vietnámi turisztikai bevételeknek, kb mindenki próbálkozik vele, ha külföldivel van dolga. Plusz 10-20% extra “adó” mert külföldi vagy, és neked úgyis sok pénzed van. Ez a lehúzás amúgy sokszor inkább röhejes, mint kellemetlen. Pl egy tál sült rizsért nem 200ft-ot fizetünk hanem 250-et… Ha viszont feltűnik a lehúzás akkor simán le lehet alkudni pillanatok alatt, és még röhögve hátba is veregetnek utána “olyan tökösen alkudozól mint egy vietnámi”. Az alkudozás kb mindenhol lehetséges (kivéve a fix áras szupermarketeket vagy plázákat), ha valamiből egynél több darabot veszünk, akkor egyből próbálkozni kell legalább egy -10%-al. De azért kérek mindenkit, hogy az alkudozást ne vigyük el szánalmas kategóriába, szem és fültanúja voltam amikor egy turista 5db szendvicsre kezdett alkudni egy csóri útszéli árusnál, és a 400ft-os árat próbálta lenyomni 350-re… 

Az ország közel egyidős Magyarországgal. Ku. 938-ban szakadtak el az akkori kínai birodalomtól. (a kínaiak mai napig úgy tekintenek Vietnámra mint egy lázadó tartományra…) Természetesen a kínaiak rendszeresen megpróbálták visszafoglalni, úgy átlag 100 évente legalább egyszer (legutóbb 1979-ben támadtak, a kínai néphadsereg hivatalos közleménye szerint azért vonultak vissza mert győztek!), de valahogy véglegesen sose jött nekik össze a dolog. A mongolok háromszor próbálkoztak, mindhárom alkalommal úgy döntöttek, hogy nem is olyan fontos Vietnám birtoklása. Ez a nyerő széria egészen 1859-ig kitartott, ekkor érkeztek meg a franciak.

A franciáknak se volt egyszerű dolguk, 28 évig tartott elfoglalni Vietnámot. 1887-ben lett Vietnám teljes egészében Francia Indokina része. A vietnámiak persze folyamatosan lázadtak a Franciák ellen, de ezeket a lázadásokat rendszeresen leverték. Egészen így ment ez 1940-ig amikor a franciákat kicsit megzúzták a németek. A Francia kolóniákra pedig beköltöztek a Japánok 1941-ben. A Japánok nem igazán akartak itt kolonizálni, ők csak egy hatalmas farmnak tekintették Vietnámot. A Japán mezőgazdasági “reform” leginkább észak Vietnámot érintette kellemetlenül. Arra kényszerítettek a vietnámi farmereket, hogy rizs helyet jutát termesszenek. (textilgyártáshoz használták fel) Ennek következtében legalább 1 millióan haltak éhen. (vietnámi források szerint 2 millióan) Itt kezdtek a vietnámiak dühösek lenni a gyarmatosítókra. 1941-ben megalakult a Viet Minh a nem kicsit nacionalista és kommunista beállítottságú forradalmár Ho Chi Minh vezetésével. (A Japánok elleni harcokban többek-között az USA támogatta a Viet Minht, vicces mi?) Amikor a Japánok kaptak atomot a fejükre és bukták a világháborút, távoztak.

Ekkor a Franciák gondolták úgy, hogy hát ők pedig kérik vissza a gyarmatokat. 1945-ben kezdődött az első indokínai háború. Sok-sok gerilla harc, és egy döntő erejű végső csata után 1954-ben a Franciák tűzszünetet kötöttek, és Genfben tárgyalóasztalhoz ültek Ho Chi Minh-el. Az 1954-es genfi egyezmény feloszlatta Francia Indokínát és ketté vágta Vietnámot. Északon Ho Chi Minh vezetésével lett kommunista-nacionalista ország, délen pedig Bao Dai császár uralma alatt született Francia és Amerikai támogatású állam. (A francia gyarmatosítás nem végzett a régi császári dinasztiával, megtartottak bábnak, a háború után pedig elővettek a szekrény melyéről) Fontos megjegyezni, hogy az egyezménybe beleírták: 1956-ban mindkét Vietnámban demokratikus választásokat kell tartani, és utána az így megválasztott kormány illetve államforma alatt egyesíteni a két országot, és harmadik ország nem avatkozhat be!

Ekkor került elő egy dél vietnámi politikus Ngo Dinh Diem akit a császár kinevezett dél Vietnám miniszterelnökének. Diem 1955-ben eltávolította a császárt egy kis amerikai segítséggel, plusz kijelentette, hogy nem lesz semmilyen népszavazás. (ekkor mar 100% biztos volt, Ho Chi Minh kommunista pártja nyerne) Diem elkezdte üldözni a Dél Vietnámi kommunistákat, nacionalistákat és a buddhistákat (Diem a Franciák által behozott kereszténységet választotta). Közben az északiak gerilla harcba kezdtek a Dél Vietnámi és az amerikai csapatok ellen. Diem egyre több kivégzést, tüntetéséken tömegbe lövetést rendelt el, szóval kezdett az amerikaiaknak kínos lenni Diem támogatása. 1963-ban az amerikaiak enyhe beavatkozásával puccsot hajtanak ellene végre és kivégzik. Innentől kezdve az amerikai babok irányítják Dél Vietnámot 1973-ig. Az USA egy hosszú keserves háborúba kezd az kommunisták ellen. Ezt hívják második Indokínai háborúnak.
Az amerikaiak fél millió katonát vezényelnek Vietnámba és a harc egyre kevésbé szól dél és észak küzdelméről… ez mar sokkal inkább USA vs kommunisták. Mivel az amerikai közvélemény egyre inkább a Vietnámi háborút ellenzi, 1973-ban az USA elismeri Vietnám függetlenségét és kivonul. A megmaradt Franciákhoz illetve USA hoz hű dél vietnámi csapatok még elszórtan harcolnak, de igazából az amerikaiak nélkül nem tudják megállítani az északiakat. 1975-ben foglaljak el az Észak Vietnámiak Saigont. 1976-ban egyesítik újra az országot és átnevezik Vietnámi Szocialista Köztársaságra. Saigont pedig átnevezik Ho Chi Minh cityre. Ekkor Ho Chi Minh már halott volt, 1969 ben halt meg szívinfarktus miatt. Sose láthatta a szabadságharca győzelmét, Saigon elfoglalásakor több Észak Vietnámi tankra is egy a halála után íródott dal refrénjét festették fel: "Még mindig velünk menetelsz Ho bácsi!'".

Az első és második Indokínai háborúról lehetne még néhány száz posztot írni, az előtte levő majdnem ezer évnyi történelemről meg százszor annyit. Ha valakit érdekel részletesebben Vietnám történelme angolul eléggé részletesen lehet találni írásokat a témában. Ezt csak egy rövid felvilágosításnak szántam azoknak akik annyit tudnak, hogy volt itt valami balhé az amcsikkal.

Itt az elején szeretnem leszögezni, hogy nem vagyok író. Információkat szeretnék közölni nem pedig szépirodalmi művet publikálni... Ha jól számolom összesen hét különböző nyelvtan tanár próbálta a kicsi fejembe verni a magyar nyelvtant, 13 éven keresztül, minden eredmény nélkül. Szóval, ha valakit zavar a helyesírásom/fogalmazásom nem kell a kioktatás, mint mondtam sokan próbálták már, teljesen sikertelenül. (Van papírom is róla hogy diszgráfiás vagyok :P)